Millió apró darabban

újra érzem miért ez a bibliám. nem az egész az enyém, csak az érzés.. a téma nem…. már ?..

„Nem a fizikai valómat akarom látni, hanem azt, aki mögötte van, közelebb lépek, még közelebb. Bele akarok nézni a halványzöld szemembe. Látni akarom azt aki mögötte van. Közelebb, közelebb. Sehogy se látom. Kibaszottul nem megy.
Elfordulok, és odamegyek a zuhanyzóhoz, belépek a zuhany alá, és szinte ököllel püföl a forró víz. Megéget, és kivörösödik a bőröm, fáj, de nem állok ki alóla. Megérdemlem a fájdalmat, amiért nem volt elég bátorságom ahhoz, hogy szembenézzek önmagammal. Mikor elkábulok hozzákeverem a hideget, és leülök a földre, és hagyom magamra ömleni a vizet, hogy csillapítsa az égést. A forró víz bágyaszt, és a hideg még jobban elbágyaszt. Becsukom a szemem, és hagyom hogy a testem is bezárkózzon, és hagyom hogy elkalandozzanak a gondolataim. Ismerős helyre kalandoznak. Olyan helyre, amiről nem beszélek és nem veszem tudomásul, hogy létezik. Olyan helyre, ahol csak én vagyok. Utálom ezt a helyet.
egyedül vagyok, egyedül itt, és egyedül a világban. Egyedül a szívemben és egyedül a tudatomban. Mindig, mindenütt egyedül vagyok, mióta az eszemet tudom. Egyedül a családomban, egyedül a barátaim közt, egyedül az emberekkel teli szobában. Egyedül ébredek, egyedül vagyok minden egyes borzasztó napon, és egyedül leszek mikor végül belépek a sötétségbe. Egyedül vagyok a kínszenvedésemben. Egyedül a kínszenvedésben….

Nem akarok egyedül lenni. Sose akartam egyedül lenni. Kurvára utálom. Utálom hogy nincs kivel beszélnem, utálom hogy nincs kit felhívnom, utálom hogy nincs aki megfogja a kezem és átöleljen, és azt mondja, minden rendbe fog jönni. Utálom hogy nincs senki akivel megoszthatnám a reményeimet és az álmaimat, utálom, hogy már nincsenek reményeim és álmaim, utálom hogy senki se mondja nekem , tartsak ki, és újra megtalálhatom őket. Utálom, ahogy ordítok, azt ordítom hogy véres gyilkosság, ordítok bele az ürességbe. Utálom hogy senki sem hallja az ordítást, és senki sincs aki segítsen és megtanítson hogyan kell abbahagyni az ordítást….”

a legmélyebb gödörből…..

…..

irtam valamit és hülyeség lett..

utálok blogot írni .. nem is tudok már……  hagyjuk

jate luv XD

 

Furcsa hogy amikor próbálom megkeresni magam mindig szegeden kötök ki . Valahogy az idők során olyan otthonom lett ahol még csak  egy biztos pontom sincs, és kidobnak abból a szar kocsmából, és ugy mindenki fura, és nem pest, és nyugodt, és át lehet sétálni az egészet 1 óra alatt keresztbe, de befogadott és valahogy az emberek is.. bár rohadutl más vagyok és nem érzem magam szegedbeillőnek, mégis szeged az én szívembe illik.
drazsi valahogy mindig segít megvilágítani ( ha nem is tudatosan, vagy azért mert bajom van) azt amit nem találok magamban.  igazából közvetetten kaptam most egy olyan dózist abból amit kerestem hogy megint csak hálás lehetek neki… nekik.. iszonyat jól érztem magam szombaton, nem is gondotlam hogy lehetséges ennyire…  kaptam valami pluszt amit csak ott tudok valószinü mindig.. messze pesttől, mindenkitől… ilyenkor könnyebben megbecsülöm amim van hiszen olyankor nincs a közelemben sem….

most ez zavaros lett.. mint mindig… mindegy

—
Ez egy buzi száám
de azt énekli hogy girl
de mi meg úgy hogy i kissed a boy
vááh bazd egy világ dölt msot bennem össze XD

ma ?

tegnap este . szóval ma hajnali 6kor  ez a két dal sokat mondott beleüvöltve a fejembe fejhallgatóból, részegen…. hogy most jelenti e ugyanazt azt nemtudom.. de még emlékszem akkor milyen volt…

Ui.: ugyanolyan most is…… 09.01.02 2:12

Travis- luv

What’s so wrong
Why the face so long
Is it over?
And where you going that
you no longer belong here?
And distance tells you that
distance must come between love
Where have you been, Luv?
When the mistake we made
Was in never having planned to fall in love, Luv
Singing this song
Singing along
Makes it easier for me to see you go
But in doing so
In letting you go
It only serves to show me
that I’m still in love with you
Singing this song
Singing along
Makes it easier for me to see you go
But in doing so
It only serves to show me
that I’m still in love with you
So what’s so wrong
Why the face?
So long!
Are you changing?
And where you been to that
you no longer remember?
And distance tells you that
distance must come between love
Where have you been, Luv?
It’s just the chance we took
Having never ever planned to fall in love, Luv
It’s just the chance we took
Having never ever planned to fall in love, Luv
It’s just the chance we took
Having never ever planned to fall in love, Luv
Luv

Travis – turn

I want to see what people saw
I want to feel like I felt before
I want to see the kingdom come
I want to feel forever young
I want to sing
To sing my song
I want to live in a world where I belong
I want to live
I will survive
And I believe that it won’t be very long
If we turn, turn, turn, turn, turn
Then we might learn
So where’s the stars?
Up in the sky
And what’s the moon?
A big balloon
We’ll never know unless we grow
There’s so much world outside the door
I want to sing
To sing my song
I want to live in a world where I’ll be strong
I want to live
I will survive
And I believe that it won’t be very long
If we turn, turn, turn, turn, turn
And if we turn, turn, turn, turn
Then we might learn
Turn, turn, turn, turn
Turn, turn, turn
And if we turn, turn, turn, turn
Then we might learn
Learn to turn

2008

Majdnem elfelejtettem éves összefoglalót írni pedig izgalmasra kerekítettem ezt az évet… ez tény…

voltam :
lilahajú(ezt most majd megint :D)
és vörös ( sötét és világos)
rövidhajú és msot már egész hosszú :)
egyszerűen boldog
egyszerűen boldogtalan
magányosnakérzős
nagyon szokan szerettek és foglalkoztak velem
aztán nagyon sokan utáltak is ( fél pillanat alatt)
a legalkoholistább évem
megismertem olyanokat akikre lehet gondolni amikor vmi gond van  még ha nem is beszéltünk már x hónapja… ( bástya rulz ^^)
rájöttem hogy  van akikkel nem kell minden évben beszélőviszonyban lennem, ha kell ők mellettem állnak én pedig mellettük ( és még mindig) ( a&m)
rájöttem hogy elég kicsit belekavarni a dolgokba és mindenki aki leszarhat az meg is teszi.. ez boldogság.. 
rájöttem hogy én is megtehetem
elsirattam 16 év  vigyázóját…
és próbálom megnevelni  lehetőleg minimum ennyi időre szóló macskatársam ^^
Elbasztam majdnem
sokat sírtam
vmit biztos elbasztam.. ha mást nem de tudom hogy nem pofázhatok..
iszonyatsokat nevettem
és betéve tudom a dunapartot.
de majdnem elfeljtettem mi / ki a legfontosabb
ednos diagnosztizálva
mániásdepresszió
első télidepresszió
csak hogy ne unatkozzak
megszerettem a žagart és egyéb triphop /underground stílusú zenéket :D
táncolni jó
pláne ha van egy andi :)
Énmegmondtam ( sokszor)
és kitartok akkor is ha nehéz…

vagyok
Boldog
kiegyensúlyozott
fáradt
erős
kitartó

Szerelmes..

Énis

mivel írásra ihletem nincs ezért követem b- példáját és photoblogon pervezrziálok XD
itt : http://lisbethphotos.blogspot.com/

Sok a dolgom, a tervem, te is látod de ha mennem kell majd, hát megyek utánnad…

Igazából nem tudtam jól megfogalmazni…..  csak ha nagyon érdekel…

Who Am i ?

Mostanában egyre kevésbé érzem az összhangot magamban, nem hogy rosszul érzem magam, semmi nem jön össze..  ez így konkrétan ne igaz és nem is itt a probléma…
nemrég  megfejtettem mi zavar … 18 éves vagyok kis jóindulattal és sokszor érzem hogy a hisztik, egymás fúrása, a szemétkedések, a másik sárba tiporása kívülről nézve ( kb minden amit tesznek a velem egykorúak) nekem rohadt fárasztó.. és bár nem vagyok jobb, sem más. de nem tudom elviselni magamkörül ( kivéve ugye egy ember esetében, de ezért vagyunk legjobban ) Néha fáraszt a pörgés, a zaj… egyre többet, néha olyan mintha 35 éves lennék, csak ülök és semmi energiába felvenni a ritmust ( az osztályban, de ez fontos hiszen ott töltöm életem elég nagy százalékát).. kezdek kiégni….

és mindeközben úgy öltözködök beszélek, járok, ülök a buszon,  nézek, koplalok,iszok, nevetek, és oylan dolgok érdekelnek, mintha 14 éves lennék.. a tükörbe nézek, és hiába  látom magam olyannak akit érzek belül, néha úgy érzem kinőttem magam…  sokszor érzem magam nevetségesnek amikor  egyedül utazok…   Andival nem avgyok így, hiszen tökéletesen kiegészítjük egymást, olyan mint én, nem gyerekes az egész cseppet sem, de egyedül nem érzem benne azt a lendületet…

újra 15 akarok lenni.. már jobban megbecsülném… nem akarok felnőni, nem tudok felnőni… mentsen meg valaki ettől….

döntések

Az emberek egész életét végigkíséri a döntések sorozata, az egész életünk egy nagy döntés. onnan től elkezdve hogy piáljunk vagy együnk a pénzünkből egészen odáig hogy Igen vagy nem….  a legkissebb döntés is irányít minket valamerre..  De ez az amiben nem tud az emeber elfáradni hiszen egész életünkben ez volt.. mindig dönteni kellett, így meg is szoktuk.
rémesen nehéz hogy most kell egy oylan dologról döntenem ami egész életemre kihat,Úgy hogy még nem is tudom i lesz 6-7 év mulva.Hiszen nem olyan főiskolán gondolkodok, amit elvégzek és utánna szabad vagyok. maga a mentőtiszti is iszonyat, de utánna már csak húzósabb.. és keresztülhúzza minden eddigi tervemet… egy tervem van : 24 éves korom előtt első gyerek, akár egyedül, de nem akarom elfelejteni  milyen gyereknek lenni addig amig nincs valaki akinél ezt hasznosítanom kell.  nem akarok oylan anya lenni aki nem érti mit miért..
viszont olyan anya se akarok lenni aki 24 órázik… biztos megszakadna a szívem, anyám is azért hagyta ott az éjszakázást…  de nekem ehhez van agyam, erőm, érzésem.. ottlenni ahol lehet segíteni..  akár kicsit is, vagy már semmit… ezért hajlandó lennék tanulni, hogy elérjek egy célt, oylat amiért megéri szenvedni 4 ( +1-2) évet….  de  nem lennék képes csinálni utánna….

utálok dönteni.. sohasem tudtam..

 

“Where’d you go? I miss you so….”

„…Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: Imádták egymást!…”

Sokszor hallom A.-tól hogy ő ezt mennyire nem tudná csinálni, ezt a van de nincs dolgot…  és sokszor végigondolom hogy én tudom e….

ha oda jutunk hogy ez szóbakerül igazából midnig rájövök hogy nincsen más választásom mert nem köteleség de így maradtak a dolgok.  Inkább megéri millióegyszer is várni a szombatot azt az egyetlen napot… mint nem várni többé.  Nehéz hiányolni, de nélküle nehezebb.. ezt azthiszem hogy addig teszteltem amíg valami elszakíthatatlan ragaszkodás nem született bennem..

próbálom megfogni hogy mi változott a tavalyhoz képset, és bár nem sok, de lassan beleértem ebbe a “feladatba”. nem mert ninsz más választásom, hanem ami lenne azt én nem akarom. Rá van szükségem, még úgy is ha nem lehet mindig ott ahol én.. nem lehetek mindig ott ahol ő…

elhiszem hogy más nem bíná, és valószínű ha megkérdezem a két évvel ezelőtti énemet ő is így érezné. de még akkor is tudtam hogy nincs másra szükségem.. nem érzek késztetést keresni mást mert jól vagyok, és jólérzem magam úgy hogy vele vagyok, hogy én az övé…  iszonyú nehéz úgy tölteni az életem hogy  tudom hogy nem azt teszem, nem ott vagyok amit és ahol kéne…  hogy elszáll rengeteg értékes óra, perc, pillanat… de mindig megérte és ezután is így marad. Mert Szeretem…
azért mert Ő az, akiért megéri….

…akárki akármit is mond….

„Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt ,minden nap.”

 

 

( Idézetek : szerelmünk lapjai)

____________________________________________________________________________________

 

i’ll wait for you there
like a stone i’ll wait for you there
alone