walk on…
Nem szeretek mérlegelni, eldönteni mi mennyire fontos, feladni valamit valamiért… de néha muszáj, lehet hogy ez az amimiatt egy felnőtt felnőtt lesz és elfelejti milyen gyereknek lenni. nehéz, fájdalmas döntések hogy valami ami jó/ jobb értékes / értékesebb fennmaradhasson / elkezdődhessen / folytatódhasson kevesebb zökkenővel ( minden bizonnyal) . nehéz hiszen benne van a lehetőség hogy rosszul döntünk, és ilyenkor hajlamosak avygunk emgállni egyhelyben és ok híján az egyszerűbb semmilyenséget választani ami olyan is meg ilyen is és talán működhet…
muszáj néha másokra hallgatni, hiszen kívülről jobban látják, ha ismernek eléggé akkor pedig jobban is tudják mi a jó mindenkinek akit érint.. mégis nehéz meghozni a döntést immáron ok is van csak húzzuk halasztjuk hátha jó így, de ha eleget alszunk rá kiderül hogy ugy se biztos hogy működni fog és akkor más a probléma, de esélyt kell adni mindenkinek egy más, új dologra. hátha mégiscsak jó. nagyon félelmetes hiszen nézed és ismeretlen, vagy már láttad, de nem volt jó, de néha ha pihen egy állapot később mégis cska működik. és akkor nagy levegőkkel, sóhajokkal meghozol egy döntést, másokról döntessz néha, és ez a lgrosszabb, ha magadnak baszod el az is egy dolog, de ha másokról kell döntened, mások érzéseiről, életéről.. az már kemény dió….
hiszen ha rossz, te leszel a hibás, ha valaki beleroppan te leszel a hibás, hiszen ne dönts másokról, de néha akaratunkon kívül is muszáj másokról IS döntenünk, ha a magunk életéről akarunk…
de változtatni kell, mert egyébként csak ülsz a langyos mocsokba, ami ugyan kényelmes de nem működik, nem visz sehova, esetleg fel is emészti minden emberi mivoltod…
lépni kell…..
“And love is not the easy thing…
The only baggage you can bring
Is all that you can’t leave behind “
 |
Válasz