tejóég
Elmúlt 3 nap = halál.
minden nap reggel 7kor kelés matek utánna hazarohanás és rohanás vissza. két esetben oktogonon tevékenykedtünk egyszeer pedig a hősökterén. Konkrétan osztogattunk a Bútorok feliratú retz bútorkatalókust plontosan 33 20 darabos stócot szórtunk szét durván 4 óra alatt. közben pedig a szórólapjellegű ártájékoztató papírojjektunom is belecsempésztük a magazinba. nagy votl a boldogság, első nap legalábbis. én árnyékban álltam de még ígyis ömlött rólam a víz, izomláz a derékban, karban, lábban. megállapítást nyert hogy ez még mindig jobb meló mint szórólapozni, de nehezebb mint metropolt vagy pepsit osztogatni.
az emberek szinte szivesen vették el , még örültek is, bár akadt aki láthatóan azt hitte hogy a pénzétől akarom megfosztani. beszélgettem más szórólapossal. aranyos lány volt. Igazából érdekes hogy ahogy magamra öltöttem a diákmelós hngulatot rögtön kevésbé utáltam a világot. musztáj volt, egyébként megöltem volna mindenkit.
a második nap hősök tere metróaluljáró, egyszer ki lettem küldve, aztán vissza lettem hívva mert ne kapjak már hőgutát. ezen a napon pedig az volt a tanulság hogy a kisföldalatti biztonságiőr(kamuellenőrei) nagyon jó fejek, segitettek osztódni, beszélgettek velem. a bkvról nem változott a véleményem de ezekben az emberekben van valami, lehet hogy tényleg a nagy unalom hat rájuk így de simán leállnék velük bezsélgetni máskor is.
harmadik nap pedig halál volt, de nem egyszerűen. sok paraszt ember, mindenkinek volt már újsága, szétpakolták, bunkóztak, a túristák is parasztok voltak, de legalább túléltem, és el is fogyott az újság.
levontam a konklúziót hogy a diákmeló életre nevel.. ha másra nem is :D
de tovább nem csinálnám, soha többet ne lássak bútorkatalógust…. (egyet azért elloptam, majd felgyújtom jól )
Válasz