Sok a dolgom, a tervem, te is látod de ha mennem kell majd, hát megyek utánnad…
Igazából nem tudtam jól megfogalmazni….. csak ha nagyon érdekel…
Hallgatva egy számot egész nap, kezdett körvonlazódni hogy hiába nem érzem az értelmét az egésznek, nem látom a célom, és hiába mondom mindig hogy nem tudok cél nélkül itt lenni…
Talán vannak olyan emberek, akiknek az a sorsuk hogy várjanak és búcsúzzanak. Talán addig kell maradnom amíg van kit búcsúztatni, amíg van olyan ember akinek vagyok annyira érték hogy ne előtte, hanem utánna menjek…. talán ezt is szűri az ami mostanában van.. nem kötelező kitartani mellettem, de aki képes rá annak soha sem fogom elfelejteni.. ezt biztos nem.
ez a pár hónap szeptember óta oylan volt mintha megráztam volna magam, mindenki aki kicsit is könnyen enged ,leszakadt rólam, esetenként utál, de nem sűrűn hat meg… látom hogy ki a fontos, hogy kiért éri emg kitenni mindent az asztalra … soha nem fogom elfeljteni hogy volt aki újra tud úgy rám nézni mint régen… vagy talán még így soha… szeretem őket ^^
de néha eszembejut kik hiányoznak már….
Valami el van rontva ebben a világban
A vége nagyon fáj de az eleje sem hibátlan
Az életnek amiről sokan azt hiszik hogy értik
De megértik majd ők is hiába kérik
Csak még egy percet adjon hadd maradjon
Hogy fogják egymás kezét de nincsen pardon
Ha eljön az idő én is megyek utánad
Ahogy telnek a napok úgy a lelkem egyre fárad
Az egyetlen kincsem a fejemben az agysejtek
ez örökre az enyém mert én nem felejtek
mikor becsukom a szemem újra a kezed fogom
és együtt megyünk tovább a végtelen úton
hiszen mit számít a hús mit számít a vér
a lelkemben a lelked örökkön él
de a szememben mégis megcsillan egy könnycsepp
sokat gondolok rád szeretlek
Valami el van rontva ebben a világban
A vége nagyon fáj de az eleje sem hibátlan
Az életnek amiről sokan azt hiszik hogy értik
De megértik majd ők is hiába kérik
Csak még egy percet adjon hadd maradjon
Hogy fogják egymás kezét de nincsen pardon
Ha eljön az idő én is megyek utánad
Ahogy telnek a napok úgy a lelkem egyre fárad
sokat meséltél nekem sokat tanultam tőled
és ha sírtál néha én töröltem le a könnyed
veled megértettem hogy a béke a fontos
és minden ember más de egyenlő mert ugyanúgy pontoz
az isten mikor majd én is ott állok
a múlt lehet az enyém de a jövőbe nem látok
hogy a kezed mikor foghatom meg újra
és hogy mikor követlek csak az isten tudja
maradnék de hiányzol mond hogyan döntsek
nincsen semmim látod csak ez a könnycsepp
amit itt hagytál a szememben
az utamra hullik amit eddig kerestem
de megtaláltam ezért még maradnom kell
amig dobog a szívem nem érhetlek el
sok a dolgom a tervem te is látod
de ha mennem kell majd hát megyek utánad
Valami el van rontva ebben a világban
A vége nagyon fáj de az eleje sem hibátlan
Az életnek amiről sokan azt hiszik hogy értik
De megértik majd ők is hiába kérik
Csak még egy percet adjon hadd maradjon
Hogy fogják egymás kezét de nincsen pardon
Ha eljön az idő én is megyek utánad
Ahogy telnek a napok úgy a lelkem egyre fárad
egszer majd itt hagyok mindent követlek téged
de nem mehetek még ,remélem érted
hiányzol nekem soha ne felejts el
de nézd csak rám vár még ez a dzsungel
csak egy állomás egy kanyar az uttalan utakon
amíg a fejem le nem hajtom
és nyugodt leszek hogy valamit érek
majd rohanok utánad követlek téged
Valami el van rontva ebben a világban
A vége nagyon fáj de az eleje sem hibátlan
Az életnek amiről sokan azt hiszik hogy értik
De megértik majd ők is hiába kérik
Csak még egy percet adjon hadd maradjon
Hogy fogják egymás kezét de nincsen pardon
Ha eljön az idő én is megyek utánad
Ahogy telnek a napok úgy a lelkem egyre fárad…
fankadeli
Válasz