Tudom hogy nem lesz olyan szétbontott írást alkotni amit már milliószor végiggondoltam de most megpróbálkoznék mégis valamivel..
Nagyon rég láttunk már olyat hogy a hó akkor esett le amikor kellett neki, legalábbis nagyon régnek tűnik… Elgondolkodtam ezen az éven hiszen lassan majd ideje lesz az év végi összegzésnek ahogy azt minden évben rendesen megcsinálom… ( Hiszen, bár nem tudom pontosan mikor, de lassan itt van a blogforduló, vagy már volt) Próbáltam helyretenni magamban mindent, de igazából nem tudtam eldönteni nagyon tragikus vagy nagyon jó évem lett. sokat tettem ellene, keresztbe tett párszor az a valami ami nincs… De amikor hazafele jöttem a frissen esett ropogós hóban pár napja és hagytam hogy csupa havas legyen a sapkán, hajam, pulóverem, arcom, kezem és minden amit csak szeretnék… kicsit úgy éreztem most nem év végén kapom meg az új lapot ahogy szoktam, hanem kicsit ellepett minden rosszat amit tettem ez a puha porhanyós porcukorréteg.
Mintha karácsony előtt levette volna az összes bűnöm és rossz érzés, bántalom súlyát és hagyta volna hogy fellélegezzek… nem nekem szólt, de megszólított bennem is valamit… nem szeretem a havat ha az óév Búcsúztatása után esik … de most valahogy olyan melegség árasztott el tőle ami kicsit előhozta bennem azt a gyerekkori karácsonyhangulatot amit már olyan rég nem jó pillanatban és nem így éreztem.
egy olyan egyszerű megfogható boldogság kapott el (*lélekemelő…*) attól hogy kicsit úgy éreztem hogy jóvá tudok tenni dolgokat hogy azóta sem igazán tudok tőle szabadulni… természetesen egyszer fent másszor lent, utána következő nap olyannyira bal lábbal keltem hogy elképesztő, de azt hiszem csak azért mert magasról könnyű mélyre zuhanni.
már nem is tudom mit akartam írni… mondtam
Csak ennyi : szeretem a havt :)
Sokat jár a fejemben mostanában… egyetlen dolgot bánok, hogy aznap este nem feküdtem le mellé aludni… azt kellett volan tennem mégsem tettem.. semmi mást nem bánok csak ezt az egyet…. soha nem is fogom megbocsájtani magamnak és még mindig nem bírom ki hogy ne bőgjek ha eszembejut hogy én hallotta utoljára hogyan dorombolt ő…
igazából nem tudom megérteni azt a beszólást hogy : lesz új kitty ?…. hogy mennyi minden játaszódott le bennem abban a fél másodpercben mire kinyögtem hogy nem kitty lesz… nem másolat, csere, helyettesítés kell… egyszerűen szüksége van a lényem egy jelentős részének arra hogy egy macska legyen mellettem, így nőttem fel valószínű így is halok meg… nem pótlék.. csak egy kiscica…
ma levontam a következtetést Kiss is K alom :) ahogy Kitty volt ( nem véletlen k betűs a nevük ) nem jelnek fogom fel csak kellemes egybeesés… nagyon várom, izgulok hogy mien lesz, hogy lehet e együttélni vele, hogy szeretni fog e, hogy megtudom e magam szerettetni, hogy majd néha velemalszik e. úgy az egész egy izgatottság… még 5öt kell aludni…
hogy ráhagyom e a Kiss nevet nemtudom… de talán illik rá…
-engedj már oda
-Én is be akarok jutni
-én nem akarok bejutni csak oda akarok állni
-*meglök*
-Dagadt ribanc
-Szájon verjelek ?
A. *elém áll*- Próbáld meg!
Néha muszáj változni még akkor is ha nem megy, és elfogadni az ezzel járó veszteségeket magunkban. S fontos lesz hogy képes legyél alkalmazkodni még ahhoz is akivel nem értesz egyet, és kötelező meglátni mindenben a jót mert máshogy nem megy. El kell viselni a seggberúgásokat az élettől és nem szabad a földön maradva sebeinket nyalogatni amikor igazán nagyot estünk, néha el kell nézni mások hibáit még ha ez oly nehéz is, Van hogy le kell nyelni minden sérelmet és félretenni a gerincességünket és feladni a becsületünket és odatenni magunk akkor is ha nem tetszik, mert nehéz fárasztó, rossz….
Fogom az összes becsületem, minden hitem, mindent amit hiszek magamról a tetteimről, odateszem az asztalra és az aki tényleg képes elmondani amit tudok, de elzártam mindenki és a saját megóvásom érdekében, felolvassa szép lassan hónapról hónapra az összes hazugságot abból a könyvből amit elrejtettem …. rávilágít megfogja a legfájóbb égő sebetek a hiányokat, az érzelmi felgyülelméseket és azt a bizonyos lepergető esőkabátot.. azt az arroganciát, hogy mindenkinek be tudom bizonyitani hogy ő a rosrz, lekapja rólam és nyakonönt az összes hibámmal tettemmel szemétségemmel, potn arról akivel nem lehetnék ilyen…. és felráz…..
és rájövök hogy nem tudok visszacsinálni dolgokat bárhogy is rejtem el, bárhova ásom, bárkinek mondom, bárhogy nevtek rajta… attól nem lesz egy rossz vicc, atólmég nem egy mesében egy lap amit ki lehet tépni… változtathatoka jövőben, de nem változtathatok a múlton…
és akkor ülök.. átölel.. és azon a vállon sírok ami a leggyűlöltebb váll volt, azért mert valaki tényleg belelát abba aki vagyok, ami hajt, ami voltam, és aki lehetnék…. és most az egyik embert jeleni aki az otthonom… aki ismer , és fáj neki hogy sírok, sé fáj nekem az igazság, és fáj hogy ő tudja…. és nem azért sírok mert ittam, hanem mert megértettem ki LEHETNÉK….. és nagyon kell küzdenem hogy az lehessek akinek lennem kell, és akárhányszor mutat rá annyiszor ujra emg újra fel kell eszmélnem… és valószinü világ életemben rohadt hálás leszek hogy nem hagyta veszni azt aki miatt lehetnék jobb… és kivülről irányított ugy ahogy csak tehette… hogy a legjobb barátom lett….
5. Esztétikusan kell megölnünk magunkat. Jó ízlésű ember nem csinál horrorfilmet a halálából. Ezért szigorúan tilos: – mindenféle tárgyat magunkba szúrni, ereinket felvágni – mert a seb, az alvadt vér gusztustalan; – felakasztani magunkat – mert a kilógó nyelvű, püffedt, fekete arcú hulla ijesztően csúnya és groteszk; – kinyitni a gázcsapot, vízbe ugrani – ugyanezért; – levetni magunkat valamilyen épületről – mert az eldeformálódott test méltóságát vesztett és értelmetlen húshalmaz; – gyógyszereket, vegyszereket enni nagyobb mennyiségben – mert öntudatlan állapotunkban könnyen magunk alá csinálhatunk. Sőt, ha ügyetlenek vagyunk, halál helyett csak meghülyülünk, és életfogytiglan ápolhatnak minket.
6. Ezért az elegáns ember, aki ad az esztétikumra, a kezdetleges módszerek helyett: – Éhen hal. (Egyáltalán nem kell enni, 2-3 nap múlva már nem érezzük az éhséget. Kellemesen bágyadtak leszünk. Közben igyunk, de csak tiszta vizet, hogy ki ne száradjunk, mert nagyon kellemetlen és rossz szagú [acetonos] lesz a leheletünk. A végén egyre többet fogunk aludni, majd “szívgyengeségben” [általános keringési összeomlás] csöndesen és valószínűleg álmunkban elhalálozunk.) – Megfagy. (Egy üveg jó konyak társaságában elhever egy havas erdei tisztáson, és addig nézi a csillagokat, amíg ringató kábulatban átsuhan a nemlétbe.)…
elfelejtett írásokra bukkanni pont oylan környezetben ahol nem gondolnánk, elég jó érzés… :) erőtadó…
Egész péntek szombat gyakorlatilag szobát festettünk tortát sütöttünk és kapartuk a földről a koszt, de nem mondom hogy nem érte meg hígítószagban aludni izomlázat kapni, kb sírni a fáradtságtól és úgy érezni most alvás után hogy ezt soha nem fogom kipihenni…
ajándék volt, asszem örült neki.. :)
csak ne ltánék mindenhol Pinket meg feketét ha becsukom a szemem. ( és sztem a plafonon már durva lett :D )
viszont a következő az én szobám lesz, vmi jó erős sötét színnel :DDD naggyon bejön ( Mégha az a rózsaszinfekete akkor is olyna mint egy pipshowbarlang amikor 3 állólámpával van megvilágítva XD
De ha beül az ágyára az akinek szántuk és ugy tűnik hogy ez tényleg olyan csajszis lett… akkor megérte, tényleg :) ( A munka erősíti a testet és a jellemet .. amúgyis)
Ritkán írok arról hogy milyen szálak fűznek a Hazámhoz… elcsépelt lenne szavakat keresni még nekem is arra, hogy mennyire elbaszott ami az un “Politikai elit” művel … eladni a seggünk alól az országot valószinű nem fájó nekik… mint nekem.. nekünk. már valahogy nem is tudok ilyen dolgokon felháborodni.. hogy ki moszad ügynök, hogy miket írnak alá a fejünk felett, hogy lassan már semmi sem a miénk, hogy nincs pénz arra hogy Magyarország a magyaroké legyen , mert a lehetőséget sem kapják meg az emberek.. hogy ez lenne a sorsunk ?…
De a Tegnapi események után votl bennem egy enyhe elrejtett szikra hogy majd mellénk állnak, hogy látva a felvételeket, hallva a beszámolókat, egyszer mellánk áll Ártunk és kormányunk… nem tették… a legnagyobb problémájuk hogy a spontán tüntetésen a szlovák nagykövetség előtt elégett egy szlovák.. zászló… bár egy összelopott lobogó nem igazán érdemli meg hogy így nevezzék…
A rendőrök kamerával igazoltattak és motoztak meg MINDENKIT. voltak ott gyerekes anyukák, voltak ott drukkerek, voltak jobbikosok, volt mindenki aki egy kicsit is magyarnak érezte magát…
Nevetségesebbé tette a rendőrséget amikor a Pesti gárda szakasz “Motozáshoz készülj” parancsra terpeszbe vágta magát tarkóratett kézzel… és megmotozták őket..
Nem értem miért kellett kordonokat állítani, miért kellett teljes harci díszben rendőröket felvonultatni…
Nem értem miért az szól a sajtóból hogy szélsőségesek, radikálisok,”IndokoltArányosJogos”volt e… hogy Miért megint azok a rosszak akik tényleg nem tettek semmit… odamentek, lobogókat vittek… de ezért még senkit nem lehet addig ütlegelni viperával amíg epilepsziás rohamot nem kap. ezért nem lehet halálába ütni valakit… nem értem… tényleg nem…
de már nem is akarom…
Említsük meg hogy a Lengyelek sorstársaink ebben, hiszen pár hete velük is ugyanezt művelték a tót pékek…
“Ellenségem ellensége, nekem barátom…”
